SZENVDICS – GYEREK”
Ahogy az elnevezésből már gyanítható, egy család középső gyermekét nevezzük szendvics-gyereknek. Van egy bátyja vagy nővére és egy fiatalabb testvérkéje. Többek között a gyermek természetétől függ, milyennek érzi a helyét; biztonságosnak, ahol védelmet és támogatást kap, vagy pedig szűknek, korlátoltnak, ahol el van nyomva. De fontos szerepet játszik az idősebb és a fiatalabb gyermek helye is a családban és természetesen az is, hogy mennyire harmonikus a szülők kapcsolata. Az idősebb gyerek általában a mérték, akit a kisebb buzgón utánoz, vagy megpróbál utolérni. Egyidejűleg azonban az idősebb gyakran „alárendeltként” kezeli őt. A szendvics-gyerek gyakran „anyarablónak” tekinti a fiatalabb testvért, és rendkívül féltékenyen harcol ellene, ami elég sok nézeteltérést eredményez nap mint nap. Itt nagyon nagy szerepet játszik a korkülönbség. Ha például egy családban három gyermek van viszonylag kis korkülönbséggel és a legidősebb gyereket előnyben részesítik, ettől legföljebb akkor szenved a következő, ha nagyon hamar újra növekszik a család. Az ilyen „szendvics-gyerekeknél” léphetnek föl viselkedési rendellenességek, mint pl. az ágybavizelés. Ez jel lehet arra, hogy még nem szakadt el a köldökzsinór, ami az anyához köti, hogy a családban betöltött helyét túlterhelőnek érzi, és mindenekelőtt a szeretetigénye nem elégült ki. Ilyen esetekben érdemes betölteni ezt a szeretetigényt, például „csecsemő-terápiával”, ahogy a cikkben láttuk. Nagyon fontos, hogy a szülőknek nyitott szemük és fülük legyen a viselkedési rendellenességekre, amelyek éppen a kisgyermekeknél még „gyógyíthatók”. Ha a középső gyermek túlzott gondoskodással viszonyul a kistestvérhez, az sem föltétlenül nagyszerű és „egészséges”. Az ilyen gyermek a segítőkészségével akar több elismerést nyerni a szüleitől. Az „alkalmazkodó” szendvics-gyerek esetén legkésőbb a felnőtt-korban kerülhetnek felszínre a neveltetési minták, amikor csodálkozik azon, miért érzi felelősnek magát mindig és mindenütt, hogy nehezen tud elhatárolódni, föláldozza magát és nem tud nemet mondani. Talán az a kisebb rossz, ha ágybavizeléssel reagál a gyermek, és így idejekorán leadja a riasztójelzést. Csak akkor van baj, ha a szülők büntetéssel, értetlenséggel sőt veréssel válaszolnak rá, mert ezzel még tovább romlik a helyzet.
Barbara Chaignat-Schatzle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése