|
 Régi szokás kis zsákocskában levendulát tenni a szekrénybe elűzendő a molyokat. Itt most nem zsákocskákat muattunk, hanem szalag felhasználásával különféle lenedula fonatokat.
A legegyszerűbb, ha néhány szálat összefogunk, és szép szalaggal becsavarjuk a nyalábot. Betekerhetjük egy irányba is, vagy jobbról-balról váltogatva a szalag két végét. Csinos masnival fejezzük be a művet.
Régi-régi, csaknem elfeledett múdszerrel illatos s mutatós fonatot vagy tekervényt készíthetünk a levendulából.
A fonatot 7-el osztható számú szálból készítjük.
vékonyabbat 28-ból, dúsabbat 35, 42 vagy 49 szálból is fonhatunk. (Ha nagyobbat készítünk, kissé szélesebb szalagot használjunk hozzá.)
A csokrot a virág alatt zsineggel szorosan megkötözzük.
 A díszszalagot olyan hosszúra hagyjuk, hogy egy szálból tudjuk végigfúzni az egész fonatot.
A virégfejeket fölölről lefelé haladva lazán áttekerjük, és a végén áthurkoljuk a szalagot.
A szárakat 7 nyalábra osztjuk, és védő palástként visszahajtjuk a betekert virágokra. A hurkoknál két nyaláb között a szalagot kjvülre húzzuk.
Elkezdjü a fonást, a szalagot a nyalábok között föl-le bújtatva.
Körbe-körbe haladunk, míg be nem fontuk a virágrészt. Közben soronként feszesre húzzuk a szalagot, hogy a fonal szépen rásimuljon a belső részre.
Elkötjük a szalagot, és végét a szárak közé rejtjük.
A szárak végét ollóval egyenesre vágjuk. Díszítésül végül masnit is köthetünk a művünkre.
Forrás: Praktika 1998 augusztus
Kivitelezés és látvány: Virág szilvia
fotó: Bodó Gábor
Rajz: Haász Kati
Szöveg: VollnerJudit
|
|
