2018. január 8., hétfő

Horgolj és köss velünk: Horgolt babacipő

Horgolj és köss velünk: Horgolt babacipő: Szokásomhoz híven most is csúszásban, de higgyétek el, megérte a várakozást! Tegnap ugyanis rájöttem, hogy egy picit még tökéletesíteni kell...

2018. január 6., szombat

Így színezd pirosra a fondantot!

Így színezd feketére a fondantot

Torta bevonása fondanttal

Fondant színezése

Nyújtható fondant készítése

Fondán készítése

Bogyó és Babóca torta készítés

torta és karamell: BABÓCA A KIS KATICA LÁNY

torta és karamell: BABÓCA A KIS KATICA LÁNY: Folytatnám a mesevilág kategóriába tartozó tortákat ez alkalommal Babóca kerül "terítékre " A mostanság divatos és tanulságos ...

Csilla konyhája, mert enni jó!: Boldogi Nagyrózsa

Csilla konyhája, mert enni jó!: Boldogi Nagyrózsa: A nagymamám Boldogon lakik. Gyerekkoromban ott is voltak nagy sátras lagzik, ott többek között ez volt az egyik lagzis süti. Persze nem c...

Boldogi Nagyrózsa

2017. december 20., szerda

Rudolf a piros orrú rénszarvas - Rudolph the red nosed reindeer

 


A legendák szerint a Mikulás ajándékokkal teli szánját 9 rénszarvas húzza, olykor bizony repülnek is a sötét éjszakában.
Az 1930-as években tűnt fel Rudolf, a leghíresebb rénszarvas. Utolsóként ő csatlakozott az ősszakállú csapatához. Az Északi-sarkon született sok-sok évvel ezelőtt. Ő a Mikulás leghíresebb rénszarvasa.
Amikor Rudolf kicsi volt, nem játszhatott a többiekkel, mert kiközösítették piros orra miatt. Mivel ez nagyon szomorúvá tette, számtalan dolgot megpróbált, hogy olyan legyen, mint a többiek.
Az egyik ünnepen nagy, vastag köd keletkezett az Északi-sarkon, semmit sem lehetett látni. A Mikulás már gondolatban feladta, hogy felkeresi a gyerekeket. Ekkor jött rá, hogy Rudolf az orrával irányíthatja őt, és utat mutathat. Így mindenki megkapta az ajándékot. Ezt követően mindig Rudolf vezette a rénszarvascsapatot. Annyira híres lett, hogy történetét megfilmesítették, játékokon, plüss figurákon is megcsodálhatjuk.
Comet – Üstökös
Cupid – Íjas
Vixen – Csillag
Dancer – Táncos
Prancer – Pompás
Blitzen – Villám
Dasher – Táltos
Donder – Ágas
és természetesen 1935 óta
Red Rudolph – Rudolf, a piros orrú
Üstökös
A  Blorouis – üstökös után kapta a nevét. Abban az időben ez vezette a csapatot a sötét és ködös éjszakán. Már az iskolában is kitűnő tanuló volt, a Mikulás igazi támaszának számított. Néha nagyon makacs, de erős. Különleges vezetői képességekkel rendelkezik, mindig a problémára összpontosít.
Íjas
Nagyon szerethető figura, akinek  óriási szeretetéhsége van. Sok rénszarvaspárt hozott össze. Üstökös méltó társa, hosszú ideig húzták egymás mellett a szánt. Néha extra ölelést igényel. Ugyanakkor terhelhető. Finoman irányítja a csapatot, és nagyon bátor.
Csillag
Szépsége miatt messze földön híres. Íjasba szerelmes. Mindig lehet rá számítani, kitartó, és szinte soha nem fárad el. Kedvezőtlen időjárási feltételek között is helyt tud állni. Nagyon játékos, de sokat tesz azért, hogy az ajándékok időben megérkezzenek a gyerekekhez. Tisztaságmániájáról is híres.
Táncos
Nem nehéz kitalálni, hogy nevét azért kapta, mert sokat táncol. A mai napig szórakoztatja Mikulást és csapatát. Nagyon sportos, ezért könnyedén végzi a munkát. Rendkívül gyors, és könnyedén kikerüli az akadályokat. Nagyon kecses és elegáns.
Pompás
Viszonylag kevesen tudják, hogy Táncos ikertestvére. Nem sok bennük a hasonlóság. Testtartása tökéletes, élmény nézni, ahogy a hóban vágtázik. Igazi csapatjátékos, aki keményen dolgozik azért, hogy időben megérkezzenek az ajándékok. Szívesen mókázik és bújócskázik.
Villám
Amikor a Mikulás meglátta focizni, akkor adta neki ezt a nevet. A svájci Alpokban nőtt fel. A Mikulás csapatának egyik legagresszívebb tagja. Ő az őszszakállú iránytűje. Legtöbbször Villám vezeti ki a rénszarvascsapatot a nagy viharból. Nagy szíve is sokszor a segítségére van.
Táltos
A Mikulás legelső csapatának is a tagja volt. Több mint 2000 éve számíthatnak rá a gyerekek. Már kölyökként is mindig versenyezni akart.  Nagyon komolyan veszi a munkáját. Rendkívül jól öltözött. Még filmes karrierjét is feladta a Mikulás miatt. Ám így is híressé vált. Ő a világ legjobban repülő rénszarvasa.
Ágas
Csak néha jelenik meg a régi írásokban, így róla viszonylag keveset tudunk. Nevét szép agancsáról kapta. Nagyon büszke állat, de nem beképzelt. Bízik a saját képességeiben. Az egyik legerősebb és legelismertebb tagja a Mikulás csapatában. Ügyel a többiek étkezésére.

2017. december 19., kedd

Azok a régi karácsonyok

Megkérdeztetek: Mit Jelent nekem a karácsony



  Bőven az idősebb korosztályhoz tartozom...boldog vagyok hogy leírhatom, hogy nekem mit jelent a karácsony...szegénységben megélt MÁR gyerekkort is...de nagyon boldog karácsonyokat...együtt volt a család...már gyerekként is jártam a hajnali rorátékra...az anyukámmal az esti "szállást keres a KisJézusos " imádságokra...nem értettem egészen az egészből semmit, de még visszagondolva is a lelkemben valóban ott volt a karácsony , várása...a Szent Estén eljártunk énekelni Kántálni...Míg élt a Nagymamám...meg együtt volt a család...csoportosan mentünk köszönteni a Nagymamáékhoz...Nővérem hegedűvel és csodálatos szoprán hangjával, bátyám a kicsit mutáló ércességével,Apukám a baritonjával...és mi a mindenféle hamiskás hangjainkkal...ha megszólaltunk kijött az egész utca...Addigra Nagymamánál ott voltak a Keresztszüleim is Budapestről...volt finom "karácsony illat" azóta sincs olyan kalács, meg cukrozott narancshéj, mézes puszedli dióval a tetején, és a Nagymama szekrény szaga ami kimondhatatlanul tudta árasztani a szeretet csokik, az 50 -seket, a vasalt templomba járó kendő-kötény szagát, meg az alma illatát....volt hogy nagyon sok ajándékot kaptam, hogy mindenütt külön, a fa alatt találtam, voltak a "szakszervezeti " ajándékok...DE Nagymama halála után ( 8 éves voltam) egyszerre ez meg szűnt..."Elment" Nagymama....3 nap mulva elköltözött a Nővérem, Bátyám katona lett, nem volt szakszervezeti segély...CSAK RENGETEG CSOKOLÁDÉ (váltott a vezetőség) az itthoni karácsony csak munkával telt...még fánk se lett volna ha nem kapunk egy töveset "kölcsön"....édesanyám itthon az udvaron tevékenykedett csak mi voltunk ketten...én becsomagoltam a csokikból mindenkinek lett sok kis csomag a fa alatt...az előző évi papírokban...Sírt Anyu is és én is...(ÚGY ÉRZEM akkor váltam felnőtté).....DE CSENGETTEK és megjöttek Nővéremék...kaptam karácsonyi ajándékot...de innét kezdve nekem az ajándék már soha nem volt olyan varázslatos....ez volt az a pont, mikor a készítés öreme több lett a számomra...mert jobb adni mint kapni..


2017. december 9., szombat

Hóembernek se keze se lába-Zeneovi

Gyermek kuckó: Fésűs Éva: A kíváncsi hóember

Gyermek kuckó: Fésűs Éva: A kíváncsi hóember: Mielőtt az öreg Tél elindult a földre, alig győzte összeszedni sokféle cókmókját. Jól megtömte a batyuját hópihével, a zsebeit jégvirággal,...

HÓEMBERTALÁLKOZÓ











Az eseményre mindenkit szeretettel várunk!
http://www.trambulinszinhaz.hu/hoembertalalkozo


Fésűs Éva: A kíváncsi hóember


Mielőtt az öreg Tél elindult a földre, alig győzte összeszedni sokféle cókmókját. Jól megtömte a batyuját hópihével, a zsebeit jégvirággal, és magára aggatta a jégcsapokat. Azután akkorát tüsszentett, hogy az összes száraz falevél, ami még utolsó erejével az ágakba kapaszkodott, lepotyogott, és másnap hajnalra deres lett a határ.
- No, indulás! – mondta, maga köré parancsolva füttyös szélfiait és unokáit, a zömök kis hóembereket.. – tudja-e mindenki a kötelességét? … Ti, fiúk, fújjatok, ahogy csak bírjátok szusszal! Kalapot, ernyőt, háztetőcserepet!
- Ó, de pompás lesz! – fickándoztak a szélfiúk. – Tavasz óta folyton aludniuk kellett, de most minden kéménylyukba belefújunk, minden kabát alá bebújunk!
- Pirosra csípem a bácsik orrát! – kacagott a legfiatalabb, és máris előreszaladt, hogy megelőzze a többieket.
Az öreg Tél napfényesett mosolyodott, de aztán gyorsan összevonta zúzmarás szemöldökét, és a hóemberkékhez fordult, akik illedelmesen sorakoztak fel mögötte, rossz söprűnyelekkel, fazék-kalapokban.
- Vigyázzatok! – intett őket a Tél. – Napra ne menjetek, minden kályhát kerüljetek, még a gesztenyesütő néniket is!


- Igenis nagypapa! – felelték a hóemberkék, és elindultak, hogy vidámságot hozzanak a télbe. Csak a legutolsó, aki a sor végén ballagott, tekingetett minduntalan hátra.


- Mindjárt elveszted a sárgarépa orrodat! – ütötte hátba fagyos kezével az öreg Tél. – Előre nézz, és fogadj szót, mint a többiek!
Megszeppent a hóemberke, gyorsan útnak eredt, és árnyas helyet keresett magának egy óvodakertben. Nagyon tetszett neki, amikor a cinegék megcsodálták, a verebek körülrepdesték – hát még amikor a csillogó szemű gyerekek rátaláltak!

- Nincs szebb dolog, mint a hóemberség! – ropogtatta meg büszkén a derekát, és örült a fagynak, amitől erősnek érezte magát.
- Kár-kár! –rikácsolt rá egy fekete varjú a kopasz fáról. – Kár, mert szebb a nyár, meg a tavasz!
- Tévedsz, varjú! – felelte a hóemberke. – Nem lehet szép, mert akkor nincs se jégvirág, se hólabda, és nem korcsolyázhatnak a gyerekek.
- De szednek igazi virágot, és piros labdát gurítanak a zöldellő réten! Kár-kár, hogy ilyen buta kis hófejed van, és mit sem tudsz a tavaszról, csak a télről!
A hóemberke répaorra kihegyesedett haragjában, és meglóbálta a söprűjét:
-Te vagy buta, mert összevissza károgsz, ahelyett, hogy megmutatnád nekem azt a híres, nevezetes tavaszt!
A varjú ugrált a kopár ágon, úgy nevetett:
- Nem lehet megmutatni, te oktondi! Csak akkor láthatod, ha elébe mégy. Ott szokott jönni a patakpart déli oldalán, hóvirággal, ibolyával!
- Sajnos, én nem mehetek el innen, mert abból nagy baj lehet – felelte a hóemberke.
- Ki mondta?
- Nagyapám, a Tél.
- Kár!... Kár, hogy az öregek mindig aggodalmaskodnak! Még nagyobb kár hallgatni rájuk!
- Honnan tudod, hogy nincs igazuk? – kérdezte a hóemberke, de válasz helyett a varjú elrepült, mint aki nem tartja érdemesnek a további károgást.
Csakhogy a kis hóemberben már felébredt az emésztő kíváncsiság. Meg a hiúság! Nem akármilyen hóember lenne az, aki látta a tavaszt. És milyen jól állhatna fekete széngombjaihoz egy ibolyacsokor!



Igaz, az öreg Tél szigorúan megtiltotta, hogy elhagyják a helyüket, de most nem néz ide, mert sok dolga akadt a zúzmarával.
Mégis várt másnap reggelig, s amikor még alig pirkadt, söprűnyelére támaszkodva elindult a patakparton felfelé. Kíváncsian csillogó szénszemével fürkészte az utat. Amerre ment, egyre kevesebb lett a hó, már alig bírt csoszogni. Egyszer csak megpattant a patak jégkérge.
- Már itt lehet közel! –ujjongott a hóemberke -, mindjárt megpillantom!
Furcsa melegség árasztotta el a belsejét.
- Érdekes! – gondolta, amikor az első hóvirágra nézett, és kicsordult a könnye -, sose hittem volna, hogy így ellágyulok!
Kövér kis hómancsával törölgetni kezdte az arcát. És akkor, az egyik fordulóban, egy nedves derekú fűzfa mögött felragyogott valami. Napsugárküllős hintaján megjelent a tavasz! Szórta, szórta az ibolyát, mosolygott kék szemével. Rámosolygott a hóemberre is, aki azonban a nagy ragyogástól alig látott, csak elejtette a söprűjét zavarában, és földig hajolt egy ibolyáért. De ugyanakkor pici roppanás hallatszott a belsejében, és nem tudott többé fölegyenesedni. Nagyon megijedt!... Fogyni kezdett, és mintha az orra is inogna. A gyönyörű sárgarépa orra!
- Tél nagyapó! Hol vagy? – sírta el magát patakzó könnyekkel. – Segíts rajtam, mert valami szörnyű nagy baj fenyeget!
Az öreg Tél már éppen cihelődött hazafelé, és csendet parancsolt a szélfiúknak, de a legfiatalabb most is futkosott, és elvitte hozzá a hóemberke hangját. Az öreg Tél haragjában nagyot fújt, s úgy ledobta hópihés zsákját, hogy annak kirepedt az oldala. Újra kavarogni kezdett a hó, megdermedtek a csöpögő jégcsapok az ereszen. Szegény tavasz tündér visszafordította a hintaját, arra sem volt ideje, hogy a virágait gyorsan összeszedje.
Az öreg Tél végigviharzott a patakparton és fagyosan mordult rá a kíváncsi hóemberre:
- Haszontalan kölyök! Mit csináltál?
A hóemberke a fagytól ismét megerősödött, kihúzta a derekát, csak a feje billent bűnbánóan előre.
- Drága Tél nagyapó – mondta - , nagyon kíváncsi voltam a tavaszra, de máskor nem csavargok el. Csak most az egyszer visszamehessek Télországba!
- Látod, látod – dorgált az öreg Tél – jégcsap meg hólabda való a hóember-kézbe nem ibolya! Ez a szegényke is megfagyott a te hasztalanságod miatt.
És valóban: a hóember egy lehorgasztott szirmú, fagyott ibolyát tartott a kezében. Emiatt nagyon elszomorodott, és szerette volna felébreszteni a dermedt kis virágot, de hogyan?
Akkor egyszer csak egy barátcinege röppent a vállára.
- Add a csőrömbe! Ide! Ide! – biztatta. – Majd én elviszem a tavasz tündérnek, hogy meleg leheletével újra életre keltse.
- Köszönöm cinege! – hálálkodott a hóemberke. – És ha feléled, mondd meg neki, hogy nem akartam…
- Elhiszem, elhiszem! – csacsogott a cinege, és az öreg Tél is elhitte. Sőt…én is elhiszem, mert az ilyesmi a legjobb hóemberkével is előfordul -, de aztán soha többé ne hallgass az ostoba varjúkárogásra.

Zöld Pamuk: A "baba ügy"

Zöld Pamuk: A "baba ügy": Waldorf-baba kontra Barbie „Aminek lelki, érzésbeli alapja van, abból könnyen lesz később kristálytiszta ismeret; de ha ez az ...

2017. december 7., csütörtök

FoltozKatók: Tilda baba

FoltozKatók: Tilda baba: Május 12-én Gyulára látogattunk el a csoportunkkal. Élmény volt kicsit kimozdulni, tanulni a foltvarrásban előttünk járóktól. Sajnos, a l...