Hová vesztek azok a régi szép meghitt karácsonyok?...Kihaltak, elmentek a szeretteimmel együtt, vagy csak ilyenné vált a "csak a fogyasztási javakkal foglalkozó világ"?...Nem tudom...csak azt, hogy még az idei karácsonyi nap tart, de én már a jövőre készülök, mint minden évben....Végig gondolva, hogy még a maradék szikrából ami maradt legalább egy kis pislákot átmentsek...Lehet, hogy butaság, vagy önzés, de vágyom a multra mikor még a karácsonynak titokzatos értéke volt...
Lehet, hogy az utcák fényben úsznak, de a szívekben sötétség uralkodik...én oda szeretnék fényt gyújtani újra...Sajnos kevés a remény rá, hogy sikerül is...
Ezzel a kulccsal szeretnék nyitni már a jövő felé...Benne van a múlt.../nagyanyám kamra kulcsa/...a jelen, mert a házikót amit készítettem kulcstartónak szántam, és a jövő...mert a lányom kezében bábbá alakult a házikó és életre kelt, tehát a szikra éledezik, csak még csiholni kell rajta...
...de végül is van még 363 nap...
Én is őrzöm a nagyim kulcsát... a pincekulcsát.. <3
VálaszTörlésGál. A. Gergelyné, Kriszti
Az biztos nagyobb is...most, hogy megtaláltam a régi kulcsokat egy csomóba kötve...a régi emlékek is előjöttek...csak az vigasztal, hogy ez mégsem az öregség jele...ilyen voltam már gyereknek is...ÓSZERES...
VálaszTörlésKevés dolog van amit átmentettem, de azok a tárgyak velem vannak...és az érzés is, hogy "nem vagyok egyedül"...néznek rám onnét az elérhetetlenségből.