A háromlaki néprajzos
Európa nem magára kíváncsi, hanem ránk
2010. január 18.
Gyömrőn született, Kókán lakik, 26 éve tanít Mendén. Baksa Brigitta szűkebb és tágabb környezetének néprajzát kutatja és oktatja.
Baksa Brigitta A tanítást és a néprajzot együttesen érzi hivatásának, a munkáját pedig hobbinak.
Kulturális örökségünk. Pünkösdi templomdíszítés Mendén
– Mikor kezdett el érdeklődni a néprajz iránt?
– Középiskolásként egy szekszárdi építőtáborban, a szőlőkapálás alatt helybeli bukovinai székely származású nénikkel beszélgethettünk, este pedig Sárköz jellegzetes népi kultúrájával ismerkedhettünk. Szabadkígyóson elsajátíthattuk a néprajzi gyűjtés alapfogalmait is. Ezek hatására első pályamunkámat a kókai kendertermesztés és feldolgozás menetének leírásával adtam be a Néprajzi Múzeumnak, amit nagymamám elbeszélése és gyermekkori emlékeim alapján fogalmaztam meg.– Mi vezérelte végül is erre a pályára?
– Az 1985-ben megjelent Tápiómente néprajza című tanulmánykötetben megtaláltam az egykori pályázatra beküldött írásomra való hivatkozást. Erősen hatott rám Kósa és Szemerkényi Apáról fiúra című könyve is. De már a monori gimnáziumi évek alatt érdekeltek a kézműves hagyományok, illetve a népzene, néptánc is. A gimnázium után egy évig képesítés nélküli tanítóként dolgoztam, majd Esztergomban elvégeztem a tanítóképző főiskolát. Azóta a mendei általános iskolában dolgozom. Szintén 1985-ben kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat az ELTE néprajz szakán, ahol öt év múlva egyetemi diplomát szereztem. Megpróbáltam hát összeötvözni a kettőt, hogy ne kelljen lemondanom egyik számomra fontos dologról sem.– Milyen tapasztalatai vannak a néprajztanítással kapcsolatban?
– Hosszú éveken át érleltem a néprajztanítás gondolatát egy nyitott és segítőkész tantestületben. Így sikerült mára kialakítani és működtetni a nyolcévfolyamos néprajzoktatás helyi tantervét, ami sajátos arculatot adott iskolánknak. Az 1990-es évek elejétől az alsó tagozat négy évfolyamán hetente egyszer magyarórán, az ötödik osztálytól pedig délutáni szakkor formájában tanítottam a néprajzot, a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembevételével. 2008-tól már helyi tanterv alapján oktatom a néprajzot heti egy órában valamennyi évfolyamon.
– Milyen segédanyagok állnak rendelkezésre az oktatáshoz?
– Saját tanítványaim segítésére fogtam hozzá a munkáltató tankönyvek írásához, végül azonban a Nemzeti Tankönyvkiadó is vállalta azok megjelentetését. 2003 és 2008 között tanári kézikönyvekkel, atlasszal. A tankönyvcsaládot a HUDIDAC Taneszköz-minősítő Bizottság aranydíjjal értékelte 2005 és 2007-ben. 2008 októberében pedig a TANOSZ „Érdemes tankönyvíró” kitüntetéssel ismerte el addigi munkámat. Megszületett egy multimédiás oktatási segédanyagom is, ami nagyon vonzó a mai gyerekeknek, a dramatikus játékok és a csoportmunka mellett.– Mindez nyilvánvalóan széles körben elismertté tette úttörő tevékenységét.
– 2001 óta megyei szintű népismereti, 2003 óta pedig a Hagyományok Háza által meghirdetett országos néprajzi levelezőversenyt szervez iskolánk, aminek feladatlapjait én készítem. Több más oktatói és kutatói feladat mellett 2006 óta az ELTE néprajz szakos hallgatóinak tanítási gyakorlatát is vezetem mendei iskolámban. Az elkötelezettség beléjük ivódott, és tudnak is küzdeni érte. Talán ez a legszebb eredmény az életemben.
– A „háromlakisága” hogy mutatkozik meg a néprajz területén?
– A szülőhely, szüleim és a kulturális felkérések Gyöm rőhöz kötnek. Ott a helytörténeti kiadványokban jelentek meg írásaim a tájházról, az öreg falu településszerkezetéről, a paraszti életútról. Kókán még gyermekkoromból emlékeztem a szobában csattogó szövőszék képére és a kendertermesztés fortélyaira. Mendén szintén népi építészettel, a jeles napokkal, illetve újabban az evangélikus gyülekezet szokásaival foglalkoztam.
– De úgy tudjuk, hogy Monorral sem szakadtak meg a kapcsolatai.
– Örültem, amikor az egykori alma mater, a József Attila Gimnázium meghívott egy tudományos diákköri konferencia zsűrijébe. 2009 szeptemberében pedig részese lehettem a város szép ünnepének, amikor átadásra került a Borzsák Endre-emlékkönyv.
– Milyen kutatásokat végez jelenleg a térségben?
– Jelenleg a UNESCO világörökség programjához csatlakozva egy olyan pályázaton dolgozunk, ami a mendeni evangélikus közösség pünkösdi hagyományának felvételét eredményezheti a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Ilyenkor a templomban tavaszköszöntő májusfákat állítanak a helyi közösség tagjai, amelyeket hímzett kendőkkel díszítenek. Ez a szokás az országban a 19. század közepére megszűnt, de Mendén egyedülállóan a mai napig él.
– Mi motiválja a munkájában?
– Hiszem azt, hogy a felnövekvő nemzedékeknek szükségük van arra a tudásra, ami a szülőföldjükhöz kapcsolja őket. Hogy értsék és érezzék Illyés Gyula szavait: „A hazám a házam tája.” Ugyanígy fontosnak érzem Győrffy István gondolatát is: „Kapva kapunk mindenen, ami idegen, »európai«. Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapíthatjuk az európai művelődést.” Ennek megismertetéséhez szeretnék hozzájárulni.
Bolcsó Gusztáv
Címkék: Baksa Brigitta interjú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése