A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.
A magyarság körében [szerkesztés]
A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is.A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.
Farsangvasárnap [szerkesztés]
A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál)Farsanghétfő [szerkesztés]
A farsanghétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom. További elnevezései: húshagyóhétfő, böjtelőhétfő.Húshagyó kedd [szerkesztés]
A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására) Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete. A mai magyar gyakorlat szerint az ezt követő nap a torkos csütörtök, de ezt tévesen élesztették újjá ezen a napon, mert valós időpontja egy héttel korábbra esik.[forrás?]
Koncz király és Cibere vajda [szerkesztés]
Koncz király és Cibere vajda egy Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Koncz király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben Cibere vajda nyerte a párviadalt. Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet. FARSANGI FÁNK HAGYOMÁNYA
A farsangvégi húshagyó napokon a hagyományos fánksütés közben kedves háziasszonyaink bizonyára nem is gondolnak arra, hogy a farsangi fánknak története is van. Báró Radvánszky Béla „A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században” című művében a „habzó zsírból” a „rostás kanállal” kiszedett „pánkókról” a „csörögékről” tesz említést. Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint „pánkóknak” nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára. A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is. Kitűnő fánkot adhatott régebben egy becskörnyéki kirándulóhely a „Krapfenwaldel” látogatóinak, ha e település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkalmával Berlinben telve vannak a cukrászdák „Silvester - Pfannkuchenokkal” de lekvárral töltve és cukorral bevonva adják asztalra. Rómában szent József napját ünneplik fánksütéssel, de ott „fritella” a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszik és desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszont ekkor már „bigné” a neve. A római családok előtt oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják. Párizsban is olajban sütik és „beignet” a neve.
Nálunk a farsangi fánk Budán, lett udvarképes a XVIII. században. D' Artagnan (báró Vay Sándor) „Régi magyar társas élet” című művében olvashatjuk: 1792-ben Sándor főherceg nádorságának idejében, maga is adott a budai várlakban egy -két nagy bált. Nőtlen ember lévén, fölváltva a magyar grófok feleségei fungáltak e rendezvényeken, mint háziasszonyok. Ilyenkor nagy pompát és fényt fejtett ki a fiatal nádor, különösen mikor, a török követ Bécs felé mentében Budán is töltött néhány napot. Korhű feljegyzés szerint, „A követ bort nem ivott csak serbetett, amelyet a szép Károlyi Józsefné kínálgatta nagyban, azután csokoládét is ivott és hozzá farsangi fánkot is evett.”
Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütése Vízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyar leányos udvarházaknál hagyományos „háztűznézés” Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesen látott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és farsangi fánkot tálaltak. Valószínűleg innen származott régebben - a lánnyal egy fánkot megfelezni - egyenlő volt a szerelmi vallomással, sőt némelykor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a finom fánk közepe körül képződő fehér csík jegygyűrűt jelképezett.
A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületét képező szegély az úgynevezett „pántlika” vagy „szalag”, mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvekben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.) Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma. Nem hízelgő hasonlat-e minden kislányra, (ma már talán nem) ha róla azt állítják, hogy úgy néz ki, mint egy rózsa vagy, mint egy farsangi fánk? A szép és jó fánk készítése úgyszólván a próbaköve a polgári szakácsművészetnek.
Vannak fánkkészítési fortélyok és receptek, amelyek anyáról lányra szállnak, féltékenyen őrzik s még a legbizalmasabb ismerősökkel sem közlik. A farsangi hangulathoz elválaszthatatlanul hozzátartozott mindég, és tartozik ma is, a fánk sütés, dacára a mostani búval bélelt világnak. A régi jó békeidőkben farsangi társas összejövetelek alkalmával szokás volt a felszolgált fánkok egyikébe sütés előtt egy tízkoronás aranyat rejteni. A társaság nagy derültség közepette, óriási ovációval ünnepelte az érme megtalálóját.
Némely helyen, egyes vendéglőkben sokáig tartotta magát az a régi, jó szokás, hogy a mindennapi törzsvendégeknek a farsang végén egy pár frissen sült fánkkal kedveskedtek. Gyerekkorunkban még a farsang a víg mulatozás és a gondtalan lakmározás boldog heteiből állott. Az egész ország olyan volt, mint egy terített asztal, a hóval borított január - és februárban.
Eltűnt a jókedv és eltűntek a víg lakomák, de jöhet új korszak, még éltethetnek sok háziasszonyt a cigányhúzta magyar nótákkal, jó bor, pompás pecsenyék, és aranyló frissensült farsangi fánkok mellet! Tiszteljük a jól bevált hagyományokat, s bár haladni kell a korral, a régi jó dolgokat és hagyományokat a gasztronómiában sem szabad elhanyagolni. Abban a reményben, hogy a valós jólét új korszaka 2006-ban minden bizonnyal el fog következni, addig is előlegezzük meg és idézzük fel újra a farsangi fánk romantikáját.
RECEPTEK
Csöröge fánk receptje
Öt tojás sárgájával, egy kanál rummal, két kávéskanál tejföllel, pici sóval, kávéskanál cukorral és huszonöt dkg. Liszttel közepesen kemény tésztát készítünk.Vékonyra nyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi, kockákra vágjuk Közepébe, szintén a derelyemetszővel két - három csíkot, belevágunk. Forró zsírban vagy olajban ropogósra sütjük, vaníliás porcukorral meghintjük. Sárgabarack lekvárral tálaljuk.
Pánczél Károlyné
Szalagos farsangi fánk receptje
Egy dl langyos tejjel elmorzsolunk két dkg élesztetőt hozzákeverünk négy dkg finomlisztet és kevés cukorral, kovászt készítünk belőle, majd félretesszük.Négy tojás sárgáját két dkg cukorral simára keverjük, beleteszünk egy kávéskanál rumot, kevés reszelt citromhéját. Közben huszonöt dkg liszttel, egy dl tejjel középkémény tésztát készítünk, melyhez hozzáadagoljuk a kész tojássárgáját a pihentetett kovászt meg három dkg olvasztott vajat és egy csipetnyi sót. A tésztát jól kidolgozzuk, amíg csak hólyagosodni nem kezd, és míg a kanálról könnyen leválik. Lisztezett deszkán, ruhával letakarva, hideg helyen kelesztjük.
Kelesztés után lisztezett deszkán újnyi vastagra kinyújtjuk, majd lisztezett szájú vizespohárral, fánkokat szaggattunk belőle. Forró olajban mindkét felüket aranysárgára kisütjük, vaníliás porcukorral meghintjük, baracklekvárral feladjuk.
Almás-mazsolás fánk
Porcukorral meghintve, esetleg egy kis hámozott pisztáciával tálaljuk. ● 10 dkg cukor
● 1 citrom
● olaj
● 1,5 dl tej
● 2 tojás
● 10 dkg mazsola
● 10 dkg natúr pisztácia
● 2 alma
● fél dl brandy
● fél tasak élesztőpor
Elkészítés:
A brandyt elkeverjük langyos vízzel, és 20 percre beletesszük a mazsolát. A megtisztított almát kis kockákra vágjuk, és meglocsoljuk a citromlével. A tojásokat kikeverjük 8 dkg cukorral és a citrom lereszelt héjával, majd hozzáadjuk a lisztet, az élesztőt, a tejet és az összetört pisztáciát. A mazsolát lecsepegtetjük, finoman belisztezzük, és a tésztához adjuk. Az almát is hozzákeverjük. Evőkanállal bő, forró olajba szaggatjuk a tésztát, és aranybarnára sütjük a fánkok mindkét oldalát, majd konyhai törlőkendőre szedjük őket.
Elkészítési idő: 45 perc
Kalóriaérték: 570 kcal adagonként
Hozzávalók hat személyre: 30 dkg liszt, 6 tojássárgája, 2 ek cukor, 2 ek rum, 1 ek tejföl, olaj a sütéshez
A tálaláshoz: porcukor, baracklekvár
A lisztet a tojássárgájával, a cukorral, a rummal és csipetnyi sóval rétestészta-keménységűre gyúrjuk. Ha szükséges, még kevés lisztet vagy egy evőkanálnyi tejfölt adunk hozzá. A jól kidolgozott tésztát letakarva fél órán át pihentetjük.
Lisztezett deszkán késpenge-vastagságúra elnyújtjuk a tésztát, és derelyemetszővel féltenyérnyi rombuszokra vágunk. A kis tésztadarabokat középen háromszor behasítjuk, és az egyik végét a középső nyíláson áthúzzuk. Készíthetjük úgy is, hogy felvágjuk kétujjnyi széles és mintegy 15 cm hosszú csíkokra, azután laza csomót kötünk rá. A háziasszony elengedheti a fantáziáját, hiszen ha jó a tészta, bármilyen formában szépen átsül.
A fánkot bő, forró olajban aranyságára sütjük. Fontos, hogy az olaj kellően forró legyen, valamint az, hogy ne süssük túl sokáig a fánkot, mert kiszárad. Szép aranybarnára kell sütni. Az elkészült fánkot szalvétára szedjük, lecsepegtetjük, majd porcukorral meghintve, finom házi lekvár társaságában kínáljuk.
Jó tudni: rumot azért adunk a fánk tésztájához, mert így könnyebb, hólyagosabb lesz. Ráadásul nem vesz fel túl sok olajat. Sütés közben az alkohol elillan, tehát a gyerekek is bátran fogyaszthatják.
Farsangi szokások és mondókák
Tyúkverőzés, tuskóhúzás, kongózás
Tyúkverőzés
Hipp, fassang, hopp.
János uram fassang.
Itt is adnak, amit adnak,
Egy darab szalonnát.
Tyúkláb, daruláb,
Macska ül a szalonnán.
Menjetek lehajtani,
Nekem egy darabot vágni.
A vers után táncoltak, majd a gazdasszonytól lisztet, szalonnát vagy tojást kaptak, amit a kocsmában közösen elfogyasztottak. /Rozsnyó/
Tuskóhúzás
Az álesküvőt nyitó rigmus:
"Mélyen tisztelt Közönség!
Felsőbátkifalu nagyközség!
Hajják meg a süketek! Nyíljon ki a fületek!
Nagy eseményt hirdetek, jó mulatságot ígérek:
Azért jöttünk össze ma, legyünk hát egy csokorba.
Házasság lesz ebből tudom, ezt bátran itt megjósolom.
A falu egy legénye, kinek az esze kereke
Mindig jár és meg nem áll,
Kigondolta, úgy tudom, házasodik farsangon."
/Körmend/
Kongózás
Hushagyó!
Itt maradt az eladó.
Akinek van nagy lánya,
Hajtsa ki a gulyára.
Ennek egy változata a szegedi tőkehúzás hamvazószerdán. Ekkor szoknyába öltözött legények váltakozva olyanokkal, akiknek fél lábukon magyar nadrág, a másikon bugyogó, fejükön kakastoll van, arcuk tűzszínűre van festve, járnak fel s le a városban. Az egyik lámpást tart a kezében, a másik bográcsot fog, benne víz és meszelő, s ezzel csapkodnak jobbra-balra, a harmadik meg húzza a tőkét, tambura, cintányér, rossz bogrács verése mellett. A negyedik ostorral hajtja a tőkést. Menet közben azt kiabálják:
Ij, ju - ju!
Vén ju'!
Kimaradtam
A farsangbu' !
vagy
Ecce , neki, dáridom,
A farsangot bevártam,e neki, dáridom,
De vőlegényt nem kaptam,
Jaj, de hoppon maradtam.
Várok még egy farsangot,
Tán majd valakit fogok,
S ha vőlegényt nem kapok,
Apácának beállok.
Ó, te rozzant kaloda,
Nem való vagy te oda,
Nem való vagy te másra:
Fűtőnek a pokolba.
/Vágfarkasd/
Tehát a farsang végén, a nagy evések és ivások, a nagy bálozások és vidám alakoskodások után számba vették az eladó lányokat. Kicsúfolták a pártában maradottakat, ugyanis annak bűnhődnie kellett, aki ki akart bújni a családalapítás kötelessége alól.
Itt hagyott a lányok anyja.
Gyűjjék haza, Pesta bácsi,
Mind eladták a lányokat:
Kit görhéért, kit máléért:
Bagi Katit egy bimbóér ,
A kondásnét egy malacér,
A kántornét egy szoknyáér,
A lovásznét egy csikóér.
/Heves megye/
S Carnevál is így kezd beszélni népéhez:
"Urak! asszonyságok! tudjátok tisztemet,
Amelly most közzétek vezérlett engemet.
Ím én azért jöttem ide mostanában,
Hogy tudjam, ki van még, s ki nincs már pártában.
Hogy megköszönthessem az újj asszonyokat,
S más fársánggal férjhez adhassak másokat.
Igaz, hogy a mennykő vén Dubranovszkija,
Már elkomorítván a hypocondria,
S irigyelvén a más gyönyörűségeit,
Kurtára szabta ki a fársáng ideit:
De még is, azt tartom, elég idő annak
Hat hét is, akiben virgonc erek vannak.
Sőt öt hét alatt is férjhez lehet menni,
Akit a legények el akarnak venni:
Egy hét leánynézés, második szeretés,
harmadik, negyedik, ötödik hírdetés. -
Most nincs egyéb hátra, hanem hogy tudhassam
A férjhez-mentteket s őket felírhassam...
Carnevál elbámúlt, melly kevés a számok,
Akiknek készűlnek a vénuszi hámok,
Látta, millyen sokak itt a subjektumok,
De sem copulájok, sem praedicatumok.
Látta, melly szomorú képpel búsonganak,
Akiken külömben rózsák virítanak;
S mint rideg violák a puszta homokon,
Magánosan sírnak únt árvaságokon...
Ezt jól észbe vévén Carnevál, ezennel
Helyére téteti a könyvet Hímennel.
/Csokonai : Dorottya/
dr. Hohl Józsefné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése