Azt hiszem ekkor csábultam el...ezekben az időkben kommunizáltam el a nagy macimat is a Keresztanyámtól ami mindég velem volt utána ...ha szomorú voltam ő is lógatta a fejét...de voltunk vidámak és pajkosak is...

A tréfás mackók

Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos, egy bozontos öreg medve, annak pedig fia kettő, két kis boglyos, lompos, loncsos, két bozontos tréfás kis semmirekellő. Hát egyszer az öreg medve megy, megyen a rengetegbe, megyen egy kis málnát szedni, megy a boglyos, lompos, loncsos, a bozontos öreg medve éhségiben málnát enni. Megyen a medve, morrog a mája, megy vele a rengetegbe két kis boglyos, lompos, loncsos, két bozontos fiacskája. Megyen a medve, morrog a mája, megy az öreg medve előtt két kis boglyos, lompos, loncsos, két bozontos fiacskája. Elunják a hosszú sétát, s a két boglyos, lompos, loncsos, két bozontos kölyökmackó sorra veszen minden tréfát. Szól a kisebb boglyos, lompos, kis bozontos: „Úton megyen, nem poroz, vízen megyen, nem csobog, nádon megyen, nem suhog, sáson megyen, nem susog, eső éri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik… Mi az?” Felel rá az öreg medve: „Héj, te kölök, hát mi lenne? Az bizony a napsugár!” Tovább folytatják a sétát, s a két boglyos, lompos, loncsos, két bozontos kölyökmackó szedi elő a sok tréfát. Szól a nagyobb boglyos, lompos, kis bozontos: „Erdőn átal vég vásznakat teregetnek… Mi az?” Felel rá az öreg medve: „Héj, te kölök, hát mi lenne? Az bizony az országút!” Tovább folytatják a sétát, s a két boglyos, lompos, loncsos, két bozontos kölyökmackó szedi sorra a sok tréfát. Szól a kisebb boglyos lompos, kis bozontos: „Kifele megy: befele áll, befele megy: kifele áll, lefele megy: felfele áll, felfele megy: lefele áll… Mi az?” Felel rá az öreg medve: „Héj, te kölök, hát mi lenne? Az bizony a macska farka!” Tovább folytatják a sétát, s a két boglyos, lompos, loncsos, két bozontos kölyökmackó szedi sorra a sok tréfát. Szól a nagyobb boglyos, lompos, kis bozontos: „Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek… Mi az?” Felel rá az öreg medve: „Héj, te kölök, hát mi lenne? Az bizony a görögdinnye!” Tovább folytatják a sétát, s a két boglyos, lompos, loncsos, két bozontos kölyökmackó szedi sorra a sok tréfát. Szól a kisebb boglyos, lompos, kis bozontos: „Madarak szállnak szárnyak nélkül, fára ülnek lábak nélkül, jön egy király napkeletről, mind megeszi szája nélkül… Mi az?” Felel rá az öreg medve: „Héj, te kölök, hát mi lenne? Az bizony a hó és a nap!” Tovább folytatják a sétát, s a két boglyos, lompos, loncsos, két bozontos kölyökmackó szedné még sorra a tréfát, de az apjuk csöndet int, a két mackóra tekint, két kis bozontos fiára, és ő kérdez utoljára: „Úton megyen médula, keze-lába korcsolya, szőr maga, szőr nadrágja, szilágyi bársony a szakálla… Mi az?” Hallgat ám a két okos, boglyos, lompos és bozontos tréfálkozó kicsi bocs. Tekergetik nyakukat, úgy szégyellik magukat. Mondogatják magukban: „Úton megyen médula, keze-lába korcsolya, szőr maga, szőr nadrágja, szilágyi bársony a szakálla… Mi az? Mi az?” Szól az apjuk: „Látjátok? Éppen ezt nem tudjátok. Majd megmondom, micsoda: Hát a MEDVE – no, elég volt, elég mára a tréfából, mind a kettőtök buta!” Megyen a medve, morrog a mája, megy az öreg medve előtt, egymás mellett, kéz a kézben, két kis boglyos, lompos, loncsos, két bozontos fiacskája.