Kezdődik az iskola...

Emlékezés a multra...élve a jelenben...üzenet a jövőnek!



  ISKOLAKEZDÉSRE

Gárdonyi Géza: Kezdő tanítónak

Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága:
szólítsd köréd a kisgyermekeket,
és simogasd meg kezecskéjüket.

S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
gyermeki arccal búbánatosat,
ismerd meg benn' a korán szenvedőt, -
s öleld magadhoz, és csókold meg őt.

Köszönet ezért a gyűjtésé http://tanitoikincseim.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1195812...IS...
Helen Bereg:Tanítómnak

Még csak tegnap volt talán,
mikor mellém álltál,
megfogtad a kezemet,
mely félősen remegett.

Átvezettél szeretettel
a betűbuktatókon.
Simogattál, vigasztaltál,
ha könnyem kicsordult.

Megmutattad, hogy a matek
nem a szörnyek-szörnye.
Számjáték csak az egész,
nem kell félni tőle.

S az írás, az olvasás
nemcsak ákom-bákom,
sorba szedett szép betűk
a könyvön, s az irkámon.

Tanítottál szeretettel,
sok-sok szépre, jóra.
Vidáman és érdekesen,
hogy elröppent az óra.

Még csak tegnap volt talán,
mikor mellém álltál.
Megfogtad a kezemet,
mely félősen remegett

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Gősi Vali : Egyszerű áldás
   (tanítóimra emlékezve)
Angyal-ének szól ma földön, égen,
égi kürt szól, angyalhad dalol.
Ráfelel a szívem hangja, szépen,
és halkan könnyes háladalt dobol..

Visszatér a régi énekóra,
és kisdiák vagyok ma újra én…
Tanítóim kedves, derűs hangja
álmaimban megszólít ma még.

Rám köszön sok verssor, édes emlék,
éjszakai színes álmodás:
verset mondok újra, kisgyerekként,
s hogy el ne vétsem, tanítóm vigyáz.

Álmomat a hajnal űzi messze,
de fényvirágot érlel minden éj…
Imádkozom értük reggel, este:
áldjon minden tanítót az ég!

  G. Joó Katalin     Mondd!....
Emlékszel a régi tanítódra?
Ki egykor a kezedet fogta?
Ki tanított a szépre, jóra?
Ki tarisznyádba az útravalót rakta?

Ki megtanított a betűvetésre,
a számok rejtelmére,
az olvasás szépségére,
a természet megbecsülésére?

Gondolsz-e még rá?

A tőle kapott kincseket
kivel osztod meg?
Gyermekednek átadod
a megimert titkokat?

Ne feledd, a tőle kapott intelmeket,
s ha meglátod, mikor feléd közeleg
soha ne fordítsd el a fejedet!

                                        X X X 

Szakály Dezső  

TANÍTÓ VAGYOK  

Tanító vagyok, magyar tanító.
Másnak nem sokat mond ez a két szó,
de nekem minden. Maga az élet.
Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret
arra, hogy népem mellett állhatok,
és dolgos embereket formálhatok.  

Embert, alkotót, aki víg s szabad,
szenet fejt, tervez, szánt, vet és arat,
házakat épít, gyógyít, muzsikál-
álnoksággal, rosszal, bajjal perbe száll.
Embert, ki Úr lett a Világ fölött,
s ember maradt az emberek között.  

Tervem csak egy van, állandó s örök:
-ha a nap süt rám, ha a menny dörög-
vetni a magot, a gazt irtani,
az ifjú embert úgy tanítani,
ege, ha borul vagy ha kiderül,
szeresse honát „rendületlenül”!  

Ez az én tervem, hitvallásom is.
Esküt tettem rá, és azt tartom is.
Egy nemzedéknek fogom a kezét,
figyelem féltőn az ütőerét.
Egy nemzedéknek, mely mint a szökő ár
újra, szebbre tör, s emberségre vár.  

Ha szíve dobban, azt is érzem én.
Ha könnye csordul, az is az enyém.
Örömét, búját osztva viselem,
így, csak így teljes az én életem.
Érettük élek, érettük halok,
mindenkor, mindig tanító vagyok.

 Hitvallás tudat?....szép ábrándok....?  DE A GYERMEK MINDENEK ELŐTT...a költő szavaival...milyen szép is volt, mikor ez még igaz is volt..../ ÉN/