2014. szeptember 29., hétfő

Húsz éves lett a gyermek....Álmainak fénye veszett már, De hiszi, hogy új álmai lesznek, És álmaiért újra harcba száll.




Tóth Kyri

Fiamnak
Amikor születtél izzott a levegő, 
szikrázott a nap, nem takarta felhő, 
fény helyett ránk borult egy sötét árnyék, 
picinyke tested pihenni vágyott még. 

Gyereknyi testemből valódi csoda: 
arcodon gödröcske, hosszú szempilla, 
szomorú, sötét ragyogó szempár, 
apró kezecske, mely a kezemre vár. 

Megkaptad Fiacskám, el sem engedted, 
az első lépésnél sírva követelted. 
Azóta már eltelt néhány évtized, 
s a simogató kéz még itt van neked. 

Mit a sors juttatott, idézzük együtt: 
a biztonságba kétkedés is vegyült, 
voltak nehézségek, eltűnt remények, 
álmok, kudarcok, mit veled éltem meg. 

Ember lettél Fiam, Istennek hála, 
az időbe vésődött lelkem vágya, 
általad érzem mit jelent az: Anya, 
nem csak fogalom, hanem a vér szava.


2 megjegyzés:

  1. Sok boldogságot neki és neked is Mari! Én találkoztam a fiaddal és már akkor az jutott eszembe, hogy jó "munkát" végeztél!
    Mennyire aranyos az a babás kép!

    Ági

    Ági

    VálaszTörlés