Húsz éves lett a gyermek....Álmainak fénye veszett már, De hiszi, hogy új álmai lesznek, És álmaiért újra harcba száll.

Tóth Kyri

Fiamnak

Amikor születtél izzott a levegő, 

szikrázott a nap, nem takarta felhő, 

fény helyett ránk borult egy sötét árnyék, 

picinyke tested pihenni vágyott még. 

Gyereknyi testemből valódi csoda: 

arcodon gödröcske, hosszú szempilla, 

szomorú, sötét ragyogó szempár, 

apró kezecske, mely a kezemre vár. 

Megkaptad Fiacskám, el sem engedted, 

az első lépésnél sírva követelted. 

Azóta már eltelt néhány évtized, 

s a simogató kéz még itt van neked. 

Mit a sors juttatott, idézzük együtt: 

a biztonságba kétkedés is vegyült, 

voltak nehézségek, eltűnt remények, 

álmok, kudarcok, mit veled éltem meg. 

Ember lettél Fiam, Istennek hála, 

az időbe vésődött lelkem vágya, 

általad érzem mit jelent az: Anya, 

nem csak fogalom, hanem a vér szava.