Fotó: Ágnec Ferenctől
Gyerekkoromban mindég voltak libáink...akkoriban én még nem tudtam, hogy a liba legeltetésen...meg a tömésen kívül ...különböző népszokások is csatlakoztathatóak ezekhez a szegény jószágokhoz...
Mindég izgatottan vártuk a tojók működését, hogy letojják azt a mennyiséget ami nekik volt a módi...hogy édesanyám elültesse a kotlós tyúkok alá...sose értettem ezt a béranyaságot...azóta sem tudom az okát...
Arra szigorúan ügyelt ha volt MÁTYÁS napi tojás azt megegyük...mert abból rendes liba sose lesz...
A szomszédban kelt is ki ilyen kisliba 3 lába volt ...és én mindég írígykedtem...mert az ottani gyerekek megkapták játszani...szegény kis bice-bóca vicces jószág volt...ahogyan bukdácsolt mindég valamelyik 2 lábán...1 meg tótágast állt...😉
Alig vártuk hogy hangosak legyenek a tojások...elkezdjenek repedezni...és kibújjanak pihe puha sárga libuskák...Szakajtóba gyűjtöttük melengettük őket...majd mikor mind kibújt ládába kerültek és bent őrizgettük őket a hideg ellen...Húsvétnál hamarább nem volt ildomos kirakni őket...akkor már volt friss zöld fű is...kezdődhetett a a "libalegeltetés".Jó móka volt az is...amíg kicsik voltak...Csoportokba verődtünk gyerekek...minden "libatulajdonos"ásott egy mélyedést a hegyoldalban...kb olyan 1,5 x1,5 méteres helyet , mikor a megfelelő mélyítés meg volt, az aljára kerültek vissza a kiásott gyepkockák ez volt a libák udvara...nem is tudtak kimászni belőle amíg kicsik voltak...(meg az is jó volt mikor az előző évi gödör megmaradt a már oda belenövő fűvel)
Így mi szabadon játszhattunk ...
...mikor már ez a hely nem volt megfelelő a nagyobbacska libáknak akkor volt félelem össze ne keveredjenek a csoportok...ezért minden libus kapott egy pöttyet a fejére...voltak zöld , kék , piros csoportok...
valaki mindég ügyelt rájuk a lombos pálcájával...
aztán ha jólakott a libasereg...úgy hogy lett oldalbegyük is hazahajthattuk őket...volt amelyik olyan sokat evett hogy bukdácsolva gurult le a hegyoldalban...😊😊😊😊😊
A libusok nőttek ...lett belőlük nagy liba...sziszegtek állandóan ...és hangoskodtak...volt amelyik félelmetes lett...azt mondta az Anyu az GÚNÁR...na attól az időtől fogva csak gereblyével mentem feléjük...nem kellett már legeltetni őket...megették a maguk adagjukat...
Egy hidegebbre forduló napon azt mondta az Anyu...befogjuk a vágásra szántakat ...és kezdődhet tömés...
Minden reggel még iskola előtt kellett menni segíteni...az Anyu leült valami alacsonyabb padszerűre...fogott 1 zsákot betekerte vele a libát és kezdte a műveletet a már előre beáztatott kukoricával...mindég tett bele egy kanál zsírt is...hogy jobban csússzon az eleség...
Fogta a liba csőrét szétnyitotta és a kukoricából véve a liba szájába tömte...segített a hüvejkujjával, hogy nyomuljon lefelé a kukorica áradat a nyakán a begyébe....én mindég féltem mert lehetett látni a liba "fogait"...és az Anyu azok között matatott...
Boldogság volt mikor végzett eggyel és a szegény fogvatartott szabadult a szorításban...széttárta szárnyait...szinte örömtánccal üvöltötte....GÁ-GÁ
GÁG...
Eljött a Márton naphoz legközelebbi vasárnap...az 1. liba "pusztítás"
Szépen megtépte a jószágot szinte kopaszra közben mindég mondta gyere húzzad te is...ez nem fáj neki...a toll bekerült az odakészített csücskös fehér zsákba...(azóta már tudom régebbi angin volt...de valamilyen módon olyan érdekesre volt tömve és kötözve hogy az is úgy nézett ki mint egy nagyra nőtt libus)....ebből lett utána a télen lévő tollfosztás...
Levágta a libát kezdődhetett az osztás...
A nyakából készült az imádott kisgömböc...a finom töltött libanyak...
az aprólékból a leves és a ludaskása
a háját a felesleges bőrrel kisütötte volt töpörtyű
a máját megsütötte a zsírjában...és amit olyan nagyon szerettem apróra vágott lilahagymát dinsztelt kicsit bepaprikázta és ez került a zsírba
a combokat megsütötte...párolt káposztával és resztelt krumplival
és a melle már olyan felesleges volt, hogy azt elrakta egy más napra...abból már CSAK fasírt készült...
Az Apukám se maradt ki a mókázásból a szépen lefejtett csontok nem ám a kutyának lettek hajítva, hanem csinált nekem belőle "bikát"
Azóta is gondolkozom a felnőtt fejemmel hogyan lehetett egy libát ennyire beosztani....❤️❤️❤️
Teszem én is a dolgom...de a libákat már csak ronggyal tömöm (textil libusok)...hagyom hogy elrepüljenek libás "fellépésekre"😏
Kapolcs...a finom "libafinomságokkal"...
A családomat azért én sem éheztetem,...mert maradt a mondás "Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése