2013. június 20., csütörtök

Az én Édesanyám

Nagyon egyszerű asszony volt…Egyszerűsége miatt nem is viselte őt jó néven a „csatlakozó családja...”
Mindég mindenkin segített…de mikor már Ő szorult segítségre …senki nem adott vissza a jóságából a szorgalmából…ezt nagyon nehezen viselte  .és sajnos én is…

Azt kérdezte valaki tőlem a minap…én hogyan bírom azt végig csinálni amiket teszek…hát hasonló módon…Anyura gondolva…mikor jó ha a napi kosztom nekem is csak kenyér és víz…hányszor veszekedtem vele…miért nem eszik rendesen…nekem ez így jó…mondta Ő …vagy Neked az jobban kell…akkor nem értettem…
Nem értettem azt sem miért kell a Nagypapámnak futva vinni a kisült kelt tésztákat…mert tudod Marika a Papa csak forrón szereti   és menj itt a hegyen keresztül, mert itt közelebb…(dombra föl- dombról le…)   de a Nagymama meg arra tanított üres kézzel soha ne gyere, mert gyújtós mindég akad az utadba…hát azt is szedtem mindég…
   Azt is nehéz volt értenem miért kell ÖTÖDÉBŐL kapálni, betakarítani más földjét…és még a padlásra is felhordani a kukoricát, azt is egyedül…a segítsége legfeljebb én voltam…6-10 évesen…Zsákolt egyedül…amíg bírta…ha nem akkor a zsákok tartalma csökkent, de az út növelődött…
Azt hiszem akkor idomult belém, hogy minden képen a munkát el kell végezni…még akkor is ha a segítség más felé jár.
Anyukám megcsináltuk…és mégis téged néztek le azok az emberek akiknek Te termelted meg az ennivalójukat, Te készíteted el Ők jó esetben jöttek és megették, rosszban velem küldted el…
Ezekre gondolok, mikor élem értelmetlen napjaimat…mikor újra és újra ragaszkodom a megszokásokhoz…mikor nem telhet el nap, hogy valami hasznosság, …és valami jó tétemény …ne legyen a nap végére…
Hát ezekkel a gondolatokkal bírom végig csinálni…és ezt szerettem volna én is tovább is adni…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése