Nagyon egyszerű asszony volt…Egyszerűsége miatt nem is
viselte őt jó néven a „csatlakozó családja...”
Mindég mindenkin segített…de mikor már Ő szorult segítségre
…senki nem adott vissza a jóságából a szorgalmából…ezt nagyon nehezen viselte .és sajnos én is…
Azt kérdezte valaki tőlem a minap…én hogyan bírom azt végig
csinálni amiket teszek…hát hasonló módon…Anyura gondolva…mikor jó ha a napi
kosztom nekem is csak kenyér és víz…hányszor veszekedtem vele…miért nem eszik
rendesen…nekem ez így jó…mondta Ő …vagy Neked az jobban kell…akkor nem
értettem…
Nem értettem azt sem miért kell a Nagypapámnak futva vinni a
kisült kelt tésztákat…mert tudod Marika a Papa csak forrón szereti és menj itt a hegyen keresztül, mert itt
közelebb…(dombra föl- dombról le…) de a
Nagymama meg arra tanított üres kézzel soha ne gyere, mert gyújtós mindég akad
az utadba…hát azt is szedtem mindég…
Azt is nehéz volt
értenem miért kell ÖTÖDÉBŐL kapálni, betakarítani más földjét…és még a padlásra
is felhordani a kukoricát, azt is egyedül…a segítsége legfeljebb én voltam…6-10
évesen…Zsákolt egyedül…amíg bírta…ha nem akkor a zsákok tartalma csökkent, de
az út növelődött…
Azt hiszem akkor idomult belém, hogy minden képen a munkát
el kell végezni…még akkor is ha a segítség más felé jár.
Anyukám megcsináltuk…és mégis téged néztek le azok az
emberek akiknek Te termelted meg az ennivalójukat, Te készíteted el Ők jó
esetben jöttek és megették, rosszban velem küldted el…
Ezekre gondolok, mikor élem értelmetlen napjaimat…mikor újra
és újra ragaszkodom a megszokásokhoz…mikor nem telhet el nap, hogy valami
hasznosság, …és valami jó tétemény …ne legyen a nap végére…
Hát ezekkel a gondolatokkal bírom végig csinálni…és ezt
szerettem volna én is tovább is adni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése