A levendula mint gyógyszer

http://csombor.blog.hu/2011/05/07/herbarium_levendula...mert jó a gyógyításra is.... 

 Herbárium: levendula 2011.05.07. 07:37 - zsanka Címkék: 20 század 19 század 17 század „Még ma is megjelennek június végén a budapesti utcákon a lavandulás asszonyok és ma is a régi buzgalommal kínálják a kertjükben nevelt lavandulát. A budai hegyekben itt-ott még most is akad az ember olyan helyekre, ahol néhány tő lavandula beszél elmult idők boldogságáról.” /Rapaics Raymund: A magyarság virágai, 1932/ Illatos vagy szagos, egyiptomi, francia és angol, keskenylevelű, közönséges és orvosi, valódi, nőstény és hím, gyapjas, széleslevelű, nagy, oregánószagú, páfránylevelű, füzéres és zöld. 

Ezek mind a levendula különböző fajtáinak jelzői. Ma ezekről a növényekről írok. Régi orvosságos receptekkel, tippekkel, trükkökkel – és még a tőzsdéről is lesz szó. /kép: http://www.tantecosemeravigliose.com/ Az ókorban leginkább a füzéres levendula volt elterjedt. Később is nagyon kedvelt növény volt, a rokokó korában például divat volt az ebből készült illatszerek, füstölők használata. Népszerűvé vált egy másik fajta is emellett: a széleslevelű/nagy/hím levendula. Régiesebb nevén: spikinárd. A spikinárdot olaj- és porcelánfestékhez is használják. Mindkét fajtáról olvashatunk régi leírást, Lippai Jánosnak (17. század) hála. Füzéres levendula: „[…] ennek igen jó illata van, s a levele keskeny hosszúkás, hegyecske, de nem olyan zöld, mint az izsópnak, hanem sötétebb színű avagy hamuszinű zöld. Egy arasznál nem igen nő magosabbat, kibül nő négyszegletű vékony száracska ki, annak tetején, mintegy kalászocskából nőnek apró kék virágok ki. Szélesebb levelü levendulát is találni érsek urunk őnagysága pozsonyi kertjében, kinek virága fehér. A gyökere a levendulának fás, a magva feketéllő verhenyeges, akiről vethetni őtet, de jobb, ha az ágait egy darab gyökérrel elszaggatják és ugy ültetik szélről az ágyak körül kikeletkor vagy ősszel. /kép:

 http://www.cambridge2000.com/gallery/html/P5075627e.html/ A következő leírás nemcsak azért érdekes, mert kiderül belőle, hogy miért hím levendula a neve („magosabb, bokrosabb a levele is szélesebb és a szaga is erősebb”), hanem az is, hogy a konyhán és a gyógyászatban mire és hogyan használták: Spikinárd: „[…] ez igen egyes [hasonló] természetében a levendulával, azért him levendulának hiják, s más közönségeset nőstény levendulának. A spikinárd magosabb, bokrosabb a levele is szélesebb és a szaga is erősebb. Kikeletkor zöldül meg ez a fű, juniusban és juliusban virágzik, amely időben kell a virágit lemetélni és frissen vizét venni, meg is áll egész esztendeig. A misculantiában (vegyes salátában) is szedhetni keveset belőle, egyébaránt nemigen élnek a konyhán vele, hanem főmosni való lugnak és ferdőnek igen jó, mert megerősíti mind a két fü az embernek lankadt agyagvelejét, a főfájást is elüzi, sőt minden hideg nyavalyáját annak elveszti, ugymint a szédelgést, gutaütést, álmos betegséget, görcsöt, reszketést, contractuát és bénaságot. A hideg gyomrot megmelegíti, a szeleket elszéleszti, a vizelletet kiüzi, megnyitja a megrekedt máját és lépit embhernek. Mindezek a nyavalyák ellen vegyen az ember spikinárd és levendula füvet virágjával együtt, főzze meg borban vagy vízben, és abból igyék egynéhány nap egymás után. Hasonló ereje vagyon az égett vizének [alkoholos párlat] és olajának, aki ezen a vizen felül lebeg, kinek legerősebb szaga van. Ha ezen füveket ecetben megfőzik, avagy olajukat a fájó fogon tartják, elveszi a fájdalmat. Ha abból csinált égett borból, aki elvesztette szavát, a szájába veszen egy keveset, megjön a szava. A szivdobogást is elveszi, ha fahéjat és szegfüvet tesznek hozzá s ugy élnek vele. Igy a nádméz és conserva is. Ezt a füvet, ha igen száraz hideg tél vagyon, be kell egy kevéssé fedni szalmával, legalább a gyökerén.” /kép: http://www.cottage-gardens.net/ Ha már szerepelt a hím, mindenféleképpen meg kell említenem a nőstény levendulát is. (Más néven: francia, orvosi, keskenylevelű, valódi levendula.) Virága 1-3% illóolajat tartalmaz. Virágának nyugtató, epehajtó hatása van, a belőle készült illóolaj pedig fertőtlenítő, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és nyugtató – ennek használata azonban várandóság idején, vagy epilepszia és láz esetén nem javasolt. Ez a fajta Európa mediterrán vidékein honos, de nagyüzemi termesztésével Észak-Amerikában is foglalkoznak. Magyarországon az 1920-as évektől Bittera Gyula révén termesztik. Bittera gyógynövényszakértő volt, aki Magyarország első ipari célú levendulaültetvényén a termesztést Franciaországból hozott szaporítóanyaggal kezdte. A földet a tihanyi apátságtól bérelte. A hely adottságainak és Bittera szakértelmének köszönhetően az itt termesztett levendula illóolaj-tartalma magasabb volt, mint a franciáé. A siker nem is váratott magára sokat: a tihanyi levendulát még a tőzsdén is jegyezték, az ültetvény területét pedig 100 hektárral növelték. A II. világháború után azonban az ültetvény pusztulásnak indult, beszántották, szőlőt telepítettek a helyére, a megmaradt levendulákat már nem művelték. A régi kert dicsőségét csak a második világháború előtt telepített keserűmandulák néhány megmaradt öreg fája hirdette. 1986-tól megkezdték a régi ültetvény helyreállítását, majd 1995-től már új területeken is telepítettek. Kép: http://www.tihanyilevendulapalanta.hu 

Néhány tipp azoknak, akik saját kertjükben akarnak levendulát nevelni: itt. Ha már volt a francia, ne maradjon ki az angol levendula (valódi nevén: hibrid levendula) se. Ezt gyógynövényként nem használják, inkább molyirtásra jó. Ahogy az már kiderült, a levendula amellett, hogy szép, rendkívül hasznos is. Használható a kertre vagy a ruhákra leselkedő kártevők ellen. Illata nyugtató hatású és felüdíti a lakást. Ilyen célú hasznosítása nemcsak a rokokóban, hanem a biedermeier korában, a XIX. században is gyakori volt, ahogy az Rapaics Raymund visszaemlékezéséből kitűnik: „E sorok írója még a múlt század végén is ilyen környezetben nőtt fel egy kis erdélyi városkában, ahol még akkor is éltek reliktumként a rokokó és biedermeier hagyományok. És a csodálatos életű öregekkel, akik azóta már mind elköltöztek az égi rokokó lovagok és hölgyek közé, együtt szedte a kiskertben a lavanduláról és a rózsáról a virágokat, hogy megteljen nyáron át az öblös váza, amelyben egy réteg lavandulára egy réteg rózsaszirom s arra némi konyhasó került, míg a váza teljesen megtelt. A kiskert virágai nem vesztegették el hiába szirmaikat, hervadás előtt szárítószövetre raktuk a sziromhalmot s mikor árnyékos helyen lassan összezsugorodtak, beraktuk a vázába potpurrinak. 

A múlt században szerte Európában lavandulás asszonyok hordták a városokba a lavandulát és hangos dicsérettel kínálták a városi népnek. Ez a szokás francia eredetű s valószínűleg Montpellierből terjedt el. Bécsen át eljutott Magyarországba is. Némelyek potpourrihoz használták fel a lavandulát, mások egyszerűen a fehérneműt őrző szekrénybe rakták. Így legalább a régi molyűző füveket is pótolta.” /kép: http://flickrfanstan.wordpress.com 

                                      Ízesíthetünk vele ételeket. Virágját tejben forrázva, cukorszirupban, likőrben vagy ecetben érdemes eltenni. És emellett egészségünkre is jó hatással van. Fertőtlenítésre, fejfájás enyhítésére, reumatikus panaszok ellen, a jó alvás érdekében is használható például. Nyugtató hatása miatt ihatjuk teának elkészítve, vagy párologtathatjuk illóolaját. Utóbbit fürdővízbe is tehetjük – elvileg a növény elnevezése is erre utal: a latin lavare ’mosni’ igéből ered, mert mosáskor, fürdéskor használták a virágait, illatosítóként. /kép: http://it.123rf.com/ A levendula azonban a olyan komoly betegségek kezelésében is szerepet kapott, mint a pestis. Pápai Páriz Ferenc Pax corporis című műve gyakori szereplője lesz majd a blognak. Most is ebből a 17. századi műből idézem a levendula jótékony hatásait: A pestis. Ami pedig a természetbeli segítségeket illeti ezaránt, a bizony dolog, hogy a dögnek uralkodása az aerben [levegőben] lévén, annak megtisztítására, és az aerben lebegő mérges gőzöknek megemésztésére nincsen hatásosabb eszköz a tűznél, aminthogy még e világnak ama közönséges megújítása is e világ világ végén a természetnek nagy Urától tűz rendeltetett. Ezt cselekedé a nagy Hippokratesz, ki amaz az ő idejében uralkodó Athenás-béli nagy pestist, a város körül és a városban széjjel nagy rakás fákat felgyújtván emészté el. Azért nem ártana, kiváltképpen várakban s kerített városokban (ahol az aer nem szabados, hanem megreked) palotáknak s udvaroknak közepin mindennap reggel s estve aprón vagdalt s hasogatott aszú rakás fát meggyújtani, sőt, mindenütt, ahova több ember gyülekezik, úgymint templomban, tanácsházán ’s a ’t., Erre legjobb az aszú körösfa, bikkfa, fenyőfa, de mindezek között, kiváltképpen a lakóházban legdicséretesebb a fenyőtövis Ilyenformán: Egy arasznyi hosszan vagdalják s hasogasság meg, s úgy aszalják, azután vasból mintegy étekmelegítő formát csinálván 5-6 darabot vessenek belé, s gyújtsák meg, és hordozzák azt langolva széjjel a házban, míg elég. Így kell mindennap kétszer, háromszor, többször is cselekedni. Füstöltetni is a házat sokképpen: aszúürömmel, zsályával, egérfarkfűvel, rozmarinttal, lavendulával, aszú rózsával, angelika gyökérrel, fenyőmaggal is, de ezzel ritkábban, kiváltképpen a főfájós emberek, mivel a főfájást, sőt még a nyavalya kitörését is segíti. !kép: http://tuttichic.typepad.com/lucyslounge/2008/06/loving-lavender.html! kép: http://mek.oszk.hu