A kumihimo magyarra lefordítva: fonott zsinór. A zsinórkészítés egy kevésbé ismert formája, amely egy tradicionális japán kézműves technika. Ezeket a fonatokat – amelyeket hagyományosan selyemszálból készítettek – általánosan kardmarkolatok betekerésére, övek készítéséhez, valamint lószerszámok készítésére használták.
A kumihimo elkészítéséhez 4-féle faállványt vagy szövőszékszerű szerkezetet használnak, mint általános módszert. Ezek közül a Marudai (körállvány) a legáltalánosabb. Ezzel akár kör, négyszög vagy lapos fonatokat is lehet készíteni. A marudai elvéből kiindulva, egy egyszerű segédeszközzel, a fonótárcsa segítségével könnyen megtanulhatóak ennek az ősi fonási módnak az alapjai. A zsinór készítésének lényege, hogy a tárcsára felvetett fonalakat ismétlődő szabály alapján kicseréljük, illetve előre meghatározott pozícióba helyezzük. Ezeket az útmutatásokat “fonatolási kottáknak” nevezzük. E tárcsa használata esetén nincs szükségünk a fonalak feltekeréséhez szükséges orsókra és ezek súlyozására, hiszen a fonótárcsa kerületén lévő bevágásokba a szálakat könnyen becsíptethetjük és ezáltal feszesen tarthatjuk.
Alapfonat 8 szállal
Felhasználható alapanyagok:
selyem és szatén szálak, zsinórok, vastagabb horgoló-, hímző- és kötőfonalak, juta-, len- és kenderzsinegek, stb.
Egyéb anyagok és eszközök:
fonótárcsa, gyöngyök, (üveg, fa, fém, kerámia, műanyag, stb.)ékszerkapcsok, ékszeralkatrészek, olló, mérőszalag, zselés pillanatragasztó, 3 db fém csavaralátét.
Elkészítés:
Vágjunk le 2 db 90 cm-es piros zsineget és 2 db 90 cm-es sárga zsineget.
Hajtsuk ketté valamennyit és tegyük fel a tárcsára a fenti képen látható módon: először a két pirosat egymáson keresztbe, majd a két sárgát szintén ugyanígy, de az előzőre merőlegesen.
Ezután a két használt szín valamelyikéből – jelen esetben a pirosból – levágunk egy 20 centiméteres darabot. Ezzel a rövid zsineggel az összes szálat – a képen látható módon – áthurkoljuk, és a hátulján megkötjük.
Erre szálra akasztjuk a súlyt (3 db fém csavar alátétet), amely kissé megfeszíti a szálakat, és a középső lyukon keresztül a készülő fonatunkat húzza majd lefelé. (Ezt a szálat később a karkötőnk megkötőjeként használhatjuk fel.)
Ezután elkezdjük a fonást, a fenti ábra szerint. A kezdeti helyzetben a piros szálak állnak É-D irányban.
1-2. Bal alsó piros szálat felrakjuk a felső kettő szál bal oldalánál lévő bevágásba (ekkor fent három piros szál lesz), majd a jobb felső piros szálat letesszük a jobb oldali lenti piros szál melletti bevágásba. A tárcsán fordítsunk 90 fokot úgy, hogy most a sárga szálak lesznek É-D irányban. 3-4. Bal alsó sárga szálat feltesszük a fentiek bal oldalára, (ekkor fent három sárga szál lesz), majd a jobb felső sárga szálat letesszük a lenti sárga szál mellé, jobb oldalra. Gyakorlatilag az első két lépés megegyezik a harmadik-negyedik lépéssel, csak a tárcsán kellett fordítanunk 90 fokot.
Tehát ezt a mintát ismételjük mindaddig, amíg a kívánt hosszt el nem érjük. Ha nem elég nehéz a súlyunk, akkor középen kézzel kell beigazítani a szálakat, hogy kellően szoros és egyenletes legyen a fonatunk.
A 8 szál 45 cm-es zsinegből kb. 20 cm-es hosszú fonatot tudunk elkészíteni, de ez mindig függ a fonal vastagságától is. A fonatot legegyszerűbben egy csomó megkötésével fejezhetjük be, amely alá egy csepp zselés pillanatragasztót tehetünk. Így megakadályozhatjuk a csomó későbbi kibomlását. A két szál sárga zsineget levágjuk, így a két piros szál marad a fonásunk másik végén is.
A zsinegeknek egy gyöngyön való keresztirányú áthúzásával is készíthetünk praktikus csúszó zárat. Ekkor a gyöngyöt úgy válasszuk meg, hogy a szálak mindkét irányból áthúzhatóak legyenek, de kellően szoruljanak.
A színek másként való felvetésével, a fonalak számának változtatásával variálhatjuk a létrejövő kumihimo mintákat.
